2015. június 25., csütörtök 11:47

Utlrabalaton iker kocsival! Team Songoro

Írta: 

Már 3 napja nem alszom rendesen, pedig holnap hétfő és dolgoznom kell és vége, lefutottuk már, nincs miért izgulni. De az élmények itt vannak velem és ha már úgyis ébresztett mindkét fiú az éjjel és nem tudok már visszaaludni mert itt fekszenek a két oldalamon, akkor miért ne írjam le hajnali 4-kor a gondolataimat amik nem hagynak aludni. Különben sem lesz rá időm később, mert futunk a bölcsibe, aztán vár a munka, az ebédfőzés, teregetés konferencia hívás közben, kert locsolás, családi fagylaltozás, játszózás, vacsi, mese olvasás, altatás, meg a többi. Minden anya ismeri ezt a ritmust.
Na kezdem is, nem húzom az időt.

 

Fruzsiék beválasztottak az UB váltóba. Klassz, de hogy is lesz ez? Volt edzéstervem, volt bringával kísérŐ férjem, tulajdonképp meg is vagyunk, minden adott a felkészüléshez. De hopp, sok a munka, túlórázom, nem jutok el ebédszünetben futni, betegek a gyerekek, iskolába is járok közben, kimaradnak edzések. Nem ideális, de futok, ahogy összejön, erőnléti edzésre is eljutok néha, készülök mentálisan. Közeleg a dátum.

10419985 507316609422143 5425034324550597966 n

Egyszer csak május 29-e van, lecsukom a gépem délután 1-kor, ha a fene fenét eszik is. Ma tényleg csak fél napot dolgozom, ha már kivettem szabiban. Menni kell, vár a Balaton, hogy körbefussuk.
Ikerkocsi a csomagtartóban, bringa a kocsi hátulján, gyerekek, csomagok, bringaülés, kaja, mi az utastérben. Jó lenne egy nagyobb csomagtartó, de megoldjuk. Indulhatunk.
Leérünk Aligára és máris egy babakocsival futó családba futunk. Messziről kiszúrom őket a kocsiból, kurjantok, mosolygunk, integetünk. Aztán lent a parton beszélgetünk. Egy újabb hús-vér ember a fb profil mögött akivel alkalmam nyílt megismerkedni, ő Kata, aki zöld ironmannel fut. A férje szintén váltóban fut majd.
Kicsi játszózás, info gyűjtés, Balatonba láblógatás, fagyizás, kavics dobálás. Mint egy átlagos kisgyerekes család, nem érünk rá izgulni és a logisztikával foglalkozni.

11053066 10153049230927979 8454788604535919311 o

Aztán már indulni kéne a tésztapartira de elaludt a nagyobbik fiú. Ok, akkor futok babakocsival Akarattyára, Misi és Hugó meg jön a kocsival. Gyönyörű szakasz, futok, finom meleg van, kísér az autó, a kisebbik még integet is az autóból. Ahha, szóval ilyen lesz holnap? Nem akartam aznap futni, de jólesett az a laza 5 km.

A tésztaparti nagyon jó hangulatú, végre együtt van majdnem az egész csapat, übercukik a gyerekek és nagyon jófejek a férjeink is. Réka cézár salival alapoz, én levessel, hogy tuti tele legyenek a glikogén raktárak. Ez van, este ritkán van nagy étvágyam, pedig gyúrtam a pizzára nagyon. Nem baj, a többiek rendesen esznek legalább.
Huh, este 8 elmúlt, húzzunk aludni, azaz vezetni Köveskálig, kipakolni, fürdetni, altatni. Késő van nagyon, na alhatunk is...ha tudnánk, de nem megy. Misi se alszik. Kényelmetlen az ágy, furcsa a párna, a nagyobbik kitakarózott, visszatakarom, átbeszéljük a lehetséges forgatókönyveket és én újra izgulok. Eleget edzettem, fogják bírni a gyerekek, lesz időm pihenni a két szakasz között, nem kapunk defektet és mi van, ha elalszik valamelyik a babakocsiban az első szakaszon, akkor otthagyom őket a váltópontnál? Kavarognak a kérdések a fejemben, jaj.
Egyszer csak szombat reggel van, az ultrafutók már elrajtoltak, mi is összkészülődünk. Elmegyünk, megnézzük az első szakaszt, mert azt 'google sztrítvjú'-n még nem néztem meg, aztán Zsolti szakaszát, meg Juditét és utána beugrunk Csopakra a barátokhoz.
A fiúk szerencsére bealszanak a kanyargós utakon, így van időnk hüledezni Zsolti egyik szakaszán és nicsak, ott jön az első egyéni versenyző. Lassítunk, kikiabálunk neki a kocsiból és én libabőrös leszek. Fut föl fegyelmezetten a 10%-os emelkedőn, csak fut és fut. Ez az ember 220 km-t fog futni, elképesztő teljesítmény!
Aztán jönnek egymás után az ultrások és behúz a verseny hangulata, drukkolunk mindenkinek aki szembejön. Jönnek bringások is, futók is vegyesen egyre többen. Lassan Réka is elstartol.
A csopaki kitérőt egy ebéddel zárjuk és várom, hogy Kristóf elguruljon mellettünk Anyukájával. A vártnál hamarabb, széles mosollyal az arcukon, egy pacsival gazdagabban el is futnak Füred felé. Szuperek!

11110498 507316632755474 3623192098176543824 n

Lassan mi is elindulunk Dörgicsére az első váltópontra, hogy jusson idő mindenre. Miso elviszi az autót Zánkáig, hogy aztán visszatekerhessen engem kísérni. Persze Tádé vele akar menni, úh. kettesben maradok kicsit Hugóval. Nagyon meleg van, árnyékot keresünk, megszoptatom, hintáztatom, aztán sétálni viszem, hogy elaludjon. Nekem ez a melegítés. Elmajszolok egy fél energiaszeletet és közben befutnak Misuék a bicajon. Végre ugrálhatok kicsit, hogy bemelegedjek igazán. Egyfolytában szomjas vagyok, de nem akarok sokat inni, mert akkor vizesballonként fogok végig gurulni.
Izgulok, Zs'Olivérék vajon, hogy bírják a brutál emelkedőt? Én tuti kipurcannék ebben a melegben Mikor jönnek? Minden készen áll, rajtszám, rágcsa a fiúknak, stb. Úgy futnék már!
Be is futnak a fiúk halál lazán, vigyorogva. Meg se kottyant nekik, hihetetlen a pasi ez a Nyári Zsolti! Én tuti vergődnék a földön, és esküdöznék, hogy többet a büdös életbe nem megyek futni.

Na de közben váltottunk, futááááááááás van!
Imádnivaló szakasz, drukkoló emberek kocsiból kilógva, biciklirúől integetve. Kemények vagyunk, reszkess Ultrabalaton!

11264445 507316676088803 2775401243787661173 n

Nahát, nem is olyan para, viszont hamarosan elvesztek 10 kilót a babakocsiból, Hugó személyében. Nem tetszett neki a meleg, kialvatlan, mi meg nem szivatjuk. Pedig olyan jó lett volna végig kettőjüket tolni. Szerencsére a bringa tuti befutó nála, azon egy hang nélkül elvan, úgyhogy robogunk tovább, Tódor a játékbaba, meg elfoglalja az üres helyet a babakocsiban. Leérünk a főút mellé, vacak, keskeny bringaút, kerülgetjük egymást a szembejövőkkel én meg érzem, hogy lassú vagyok.
Minden bajom van, szomjas vagyok, fáradt és sehol a robbanékonyságom. Mi ez, nem erről volt szó?! Közben a Nyári család utolér, drukkolnak, helyesek. Jaj, nem okozhatok csalódást, futooook. Tádé közben inni kér, törölni kell az orrát, enni kér, vissza akar fordulni rakétákat és tankokat nézni. Mondom neki, hogy ez egy futóverseny és most előre felé futunk, nem mintha ez meghatná. Aztán már csak pár kicsi emelkedő és be is érünk Zánkára. Olga gyönyörűen mosolyog, indulnak is tovább Dáviddal és a chippel.

Misu turbó tempóban pakol az autónkba. babakocsi a csomagtartóba, bringa a tartóra én meg terelem a gyerekeket. Kb. fél óránk van, hogy átérjünk, én lenyújtsak és készüljek a következő etapra. Mondtam már, hogy izgulok? Köveskálra átérve, kicsit megnyugszom. Eldöntöttük, nem kapkodunk többet a cuccokkal, nem nyúzzuk a lurkókat. A pasijaim mennek tovább hárman autóval én meg Zs'Olivérék kék utility kocsijával és Laurával futok Salföldig.
Hamarosan érkezik Olga férje, hogy tárt karokkal várja a vagány feleségét és fiukat. Jönnek ők is, továbbra is imádnivalóan mosolyog, meg se kottyant neki. Átadja a chipet, indulok.

11023446 10153394000544470 6525977442414597600 n

Gyönyörű szakasz, de ezt tudtam már, hiszen nem először járok itt. Szerettem volna a Balatonfelvidéken futni, mert sok emlék köt ide. Misivel is idejöttünk mini nászútra anno. Hihetetlen a nyugalom, nem egymás nyakába lihegve futunk, gyönyörködünk a tájban Laurával és mélyen magunkba szívtuk a kora nyáresti illatokat.
Az első 4-5 kili könnyen adja magát, bár továbbra sem vagyok egy Usain Bolt, sőt... de aztán kiakad a csípőm és egyre jobban fáj. Jaj neee! Ez eddig is problémám volt a hosszú futásoknál, hogy 14-15 kilométert bírok fájdalom nélkül. Egyszerűen nem állt még vissza minden a helyére szülés óta és amíg szoptatok, addig nem is várható jelentősebb javulás a nőgyógyászom szerint. Ez a test még Hugóé is, nem csak az enyém de kértem, hogy engedjen fájdalom nélkül futni. Ez most nem jött össze. Útközben felmerült bennem, hogy rácsörgök Fruzsiékra, váltson le hamarabb Zsolti, de aztán elhessegettem a gondolatot. Laura bíztat, segít, támogat. Nagyon sokat számít ám'
Egyszer csak ott vagyunk, vége. Nem volt sok, csak ne fájt volna úgy a végén. Zsolti laza, el is szalad Sószsákkal. Fruzsi összepakol elete párja után, elválnak útjaink.
Büszke voltam magamra és örültem, hogy legalább ezzel a majdnem félmaratonnal (20.6 km) hozzájárulhattam a váltónk sikeréhez.

11329925 507384732748664 703835514282773173 n

Életem pasijai ott vártak, nincs is ennél jobb, bár Tádé nehezményezte kicsit az izzadt puszimat, de talán már kezdi megszokni. Két gyerekkel a nyakamban próbáltam lenyújtani és valahogy bekanalaztam magam az autóba. Utána még lementünk a Balaton partra, fröccsöt ittam, a nagyobbik Songorok palacsintát ettek, a kisebbik homokot. Jó volt pihenni, bambulni, kicsit leereszteni. Szívem szerint kísértem volna végig a többieket, hogy drukkolhassak, de fáradtak voltak a pupákok úgyhogy ezt most kihagytuk. Hazamentünk, elaludtunk és hajnalig bírtam is aludni.
Vártam a híreket, bújtam a netet, hogy lássam mi újság az éjszakai hőseinkkel. Aztán 6-kor riasztottam a családot, összekaptuk magunkat, hogy odaérjünk a befutóra, de sajnos a szép kártyás terminál másképp gondolta. Negyed órát vártunk, mire sikerült kifizetnünk a szállást, pont ennyivel csúsztunk le Évi befutójáról. Lélekben azért végig velük voltunk.

Jó volt és várjuk a következőt. Misi is úgy kalkulál, hogy jövőre újra bringázik mellettem, én meg úgy, hogy kicsivel többet, kicsivel gyorsabban futok majd, ahogy Zsoltival megbeszéltük ;)

Ha csak egy embernek sikerült motivációt adnom ezzel, már megérte és tudom, hogy sikerült, mert páran megkerestek tegnap óta futó tesókocsi ügyben.

Fussunk babakocsival!

Piro

Megjelent: 1426 alkalommal
Admin

E-mail Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Partnereink

  • wn
  • whl inv
  • promo box
  • szent imre
  • borsylogo 1
  • cmkfej
  • HB banner copy

Victory Eremakaszto logo